Egy igazán nehéz évben a növényvédelmet könnyebb lenne szintetikus anyagokkal megoldani, de mi ehhez olyankor sem folyamodhatunk – meséli Pfneiszl Katrin, akinek csak úgy csillog a szeme, miközben a borukról mesél. Testvérével, Birgittel 2006 óta foglalkoznak biobor készítésével.

Hogyan kezdődött a borászkarrieretek?

A mi családunk már generációk óta borászattal foglalkozik. Én azonban soha nem akartam borász lenni, a tesóm annál inkább. Ő borkritikus vagy sommelier szeretett volna lenni először. A szüleinken láttuk, hogy rengeteg munkával jár a borászkodás, és úgy gondoltuk, ezt a stresszt nem biztos, hogy szeretnénk vállalni.

A testvérem Birgit, rengeteg helyen járt a világban.  Új-Zélandon, Kaliforniában, Chilében, Argentínában, Ausztráliában, Olaszországban dolgozott borászként, és amikor hazajött 2004-ben, akkor elhatározta, hogy itthon – Magyarországon – szeretne borászkodni.  A szüleink mindig azt remélték, hogy a testvérem az osztrák borászatot, míg én a magyart fogom továbbvinni.  Nővérem azonban itt találta meg a helyét Sopronban. Érettségimre ajándékként kaptam a nővéremtől egy csodálatos gyöngyöző bort, ilyen borunk eddig nem volt. Ez annyira megtetszett, hogy én is a vállalkozásunkban maradtam végül.

Mesélnél a bor szeretetéről? Hogy indult ez nálad?

A bor szeretete talán onnan indult, hogy szüleink nem riasztottak el minket a szőlőben való munkával. Nem kényszerítették ránk, persze mi is kint voltunk gyermekkorunkban a szőlőben, de inkább csak játszottunk ott óvoda vagy iskola után a dédnagymamával. Ő vigyázott ránk. Persze néha azért mi is beálltunk segíteni, mert láttuk a szüleinket és nagyszüleinket dolgozni. Inkább csak utánoztuk őket.

Honnan jött a biogazdálkodás ötlete?

Ez a testvérem feltétele volt. Amikor hazajött az utazásaiból, akkor megmondta apának, hogy mindenképpen át szeretne állni biogazdálkodásra. Apa nem örült ennek az ötletnek.  A testvérem azonban annyira makacs volt, hogy megmondta apának, ha nem állítunk át, akkor inkább elmegy egy bioborászatba dolgozni, nem marad itthon. Ekkor édesapánk nagyon megijedt, és így a 2005-ös próbaév után belevágtunk. Ebben az évben kipróbáltuk, hogy működni fog-e nálunk. Megtapasztaltuk, hogy a biogazdálkodás során milyen nehézségekkel kell szembenéznünk. Ez az év nagyon nehéz volt. Több borász véleményét és segítségét is kértük. Az igazi válaszokat a kérdéseinkre a BioKontroll Hungáriától kaptuk. 2006-ban pedig a szerződést is aláírtuk velük.

Sokan azt gondolják, az a termény nevezhető bio-nak, ami nem látott permetszert, de ez nem pontosan így van. Részleteznéd ezt?

A biogazdálkodás azt jelenti, hogy nem használunk SZINTETIKUS permetszereket. Mi 13 hektáron gazdálkodunk.  A testvérem rengeteg biobirtokon kóstolt és sokat foglalkozott a BIO fogalommal, illetve a borászati iskolában – ahová járt – gyakorta találkozott vele. Ez azonban nem volt elegendő, hiszen fontos volt kitapasztalni a tájegységre vonatkozó tulajdonságokat. A biogazdálkodás összetettebb annál, minthogy mellőzzük a szintetikus permetszereket a szőlőben. (Mi is permetezünk egyébként, de a Biokontroll által ajánlott permetleveket használunk.)  Nagyon sokszor ki kell mennünk a szőlőbe, hogy megelőzzük a betegségek kialakulását. A 2010-es év nagyon nehéz volt, rengeteg időt töltöttünk kint a szőlőben. Így elértük azt, hogy a szőlőink egészségesebbek lettek, mint a konvencionális borászoké. Ebben az évben látta be édesapánk is, hogy van értelme ennek.

Milyen minősítéseitek vannak, és mennyire volt nehézkes a minősítések beszerzésének a folyamata?

Mi a BioKontroll Hungáriánál vagyunk. 2006-ban írtuk alá a szerződést velük. Az átállítási időszak 3 év volt, addig nem kommunikálhattuk, hogy a boraink bioborok, a 2009-es évjáratú borokat már hivatalosan is annak nevezhettük. A cégtől sűrűn jönnek ellenőrizni bennünket, illetve valamennyi regisztrált tagot. Ilyenkor levél- és talajmintát is vesznek. Megnézik a vezetett naplókat. Sokan biogazdálkodást folytatnak, de azt mondják, hogy nekik nem kell a minősítés, nem szerződnek a BioKontroll-lal. Mi ezzel egyáltalán nem értünk egyet; szerintünk szükséges a kontroll. Egy igazán nehéz évben a növényvédelmet könnyebb lenne szintetikus anyagokkal megoldani, de mi ehhez olyankor sem folyamodhatunk. Ha valaki komolyan veszi ezt a fajta művelést, akkor számolnia kell azzal, hogy nem köthet kompromisszumokat és kénytelen a nagyobb ellenállás irányába menni.

Magyarországon szerintetek mennyire nyitottak az emberek a biotermékekre?

Most azt látjuk, hogy egyre többen érdeklődnek a biogazdálkodás iránt. Sokan próbálkoznak vele. Amikor elkezdtük akkor még viszonylag kevesen foglalkoztak ezzel. Külföldön pedig azt látta a nővérem, hogy a franciák azok, akik a legtöbb biobort készítik. Nagyon nagy hagyományai vannak az ilyen termelésnek arrafelé.

Pfneiszl család

Pfneiszl család

Melyik volt a legküzdelmesebb évetek? Milyen kihívásokkal szembesültetek akkor?

A 2010-es év volt a leginkább küzdelmesebb évünk. Ekkor hatalmas eső volt a szőlő virágzásakor. Minden második sor lucernás lett. A hatalmas mennyiségű eső után rögtön kisütött a nap és meleg lett. Attól féltünk, hogy a nagy pára miatt esetleg beteg lesz a szőlőnk. Onnantól kezdve mindig rövidre lekaszáljuk a lucernát.

Más kihívásokkal is kell azonban szembesülnünk. A 2009-es prémium borunknak „Jégkorszak” lett a mottója; a prémium borainkat ugyanis évről évre valamilyen fantázianévvel – mottóval látjuk el. Nagy nehézséget okoz az is, hogy 2009 óta minden évben volt jégeső. Abban az évben pont május hatodikán jött, édesapánk születésnapján. Olyan ajándékot kapott, hogy azt egy ideig nem felejti. A vihar elverte a szőlőnket. Szinte mindet.

A testvérem – meséli mosolyogva Katrin – mindig azt mondja, hogy elég unalmas lenne, ha minden évjárat szuper lenne. Akkor mindenki jó bort tudna készíteni. A nehezebb időszakban azonban a borász meg tudja mutatni képességei legjavát, azt, miként tud megbirkózni az évjárati sajátosságokkal.

Mi volt a legnagyobb sikerélményetek, mióta borászattal foglalkoztok?

Korábban sokan nem hitték el, hogy mi valóban aktívan részt veszünk a munkafolyamatokban. Szoktunk traktorozni is; hol a pincében, hol a szőlőben dolgozunk. Nagyon változatos ez a munka, ezért is szeretjük annyira. Mostanra viszont már mindenki elhiszi, hogy igazán aktívan részt veszünk minden folyamatban, és az elismerések is jönnek. A legnagyobb elismerés, amikor személyesen találkozhatunk a fogyasztókkal, akik el is mondják, hogy mennyire szeretik és értékelik a borainkat. A 2011-es év prémium borának mottója egyébként a “Köszönet” lett, ekkor ugyanis beválasztottak minket a Junibor Egyesületének tagjai közé.

A soproni borvidéken, akárcsak a városban, kimondottan erős a lokálpatriotizmus. Hogyan sikerült elfogadtatni magatokat a helyi borosgazdákkal?

Ezt a kérdést már vártam. Nekünk nagy szerencsénk volt. Mi osztrák család vagyunk, de apának az ősei magyarok voltak. Kiskunhalasról vándoroltak a soproni vármegyébe. Trianon után pont Deutschkreutznál választottak el minket Magyarországtól, így lettünk mi osztrákok.  Amikor 1990-ben visszatértünk Sopronba, apa vett szőlőt, illetve kárpótlási jegyekkel vissza tudta vásárolni az elveszett területeket. Apa mindig megőrizte a gyökereit, ez fontos volt számára. A dédpapája rengeteget mesélt neki a vidékről, a borokról. Továbbadta neki a hely szeretetét, és az lett az álma, hogy itt készíthessen bort. Az anyukánknak sokáig el sem mondta, hogy vett telket szőlővel. Amikor a dűlőben sétáltak, és édesanyánk a dűlők szépségében gyönyörködött, akkor gondolta apa, hogy mégiscsak itt lenne az ideje beszélni a saját szőlőről, és hát meg is kellene lassan művelni azt. 🙂

Mi a nővéremmel 2004-ben vettünk részt először a soproni borfesztiválon. Nagyon sokan biztattak minket, a soproniak is. Az „Újra együtt” kékfrankos borunk nagy sikert aratott. Ez már kultuszborrá vált Sopronban.

A szőlővel és a borok készítésével folyamatos napi teendőitek vannak. Jut idő emellett egyáltalán kikapcsolódásra? Mit csináltok, amikor éppen nem a szőlőről gondoskodtok?

Igazából csak a bor van az életünkben (mindketten nevetnek). Ha éppen nem dolgozunk a saját birtokunkon, akkor bortúrákra, borutazásokra vagy borkóstolókra megyünk. Nagyon szeretünk persze főzni, de mindig borokhoz főzünk akkor is. Mi nem ételekhez adunk bort, hanem elsőként megkóstolunk egyet, majd megfőzzük a hozzá illő ételt. Ilyenkor keresünk valamit az otthon lévő szakácskönyveinkben, de Birgit szeret improvizálni is, és a külföldi utakból is merít íz ötleteket.

A jövőre vonatkozóan milyen terveitek vannak?

Jobbak akarunk lenni, de nem nagyobbak. A tizenhárom hektár, amin gazdálkodunk, elegendő munkát biztosít számunkra. Van mit tennünk, van mit eladnunk, és néha azért még egy kis szabadidőnk is akad.