Július 2-a és 5-e között rendezték Siófok-Törekin az első Samsara Festival Europe-ot, melyre több ezer vendéget vártak a szervezők. A maga nemében egyedülálló rendezvény zeneileg a psytrance műfaj határain belül mozgott, a fesztiválozók pedig mintegy 120 jóga gyakorláson, workshopon és előadáson is részt vehettek. 

Szösszenetek a Kis Psytrance Határozóból

Az előzetes kommunikációban is kizárólag az angol nyelvre támaszkodó, s ennek megfelelően leginkább a külföldi közönséget bevonzani kívánó, első ízben megrendezett Samsarára – a szervezők önmeghatározása szerint – leginkább “psychedelic yoga village & psytrance music festival”-ként kellett, hogy tekintsen a köz. A “psytrance” kapcsán persze az emberek joggal hihették, hogy akkor ez most itten egy őrületesen veretős, többnapos goa party lesz, afféle mini Ozora és sajnos e helyütt kénytelen vagyok az átlagember fejében pejoratív jelentéstartammal telítődött ‘goa party’- és ‘Ozora’-fogalmakat használni). De a valóság az, hogy mindaz, ami a psytrance műfajon belül a viszonylag magas bpm-számra épül – progressive psychedelic trance, fullon psychedelic trance, dark psychedelic trance –, csupán marginálisan volt jelen a Samsarán. És nemcsak az alapkoncepció értelmében, de fizikailag is, hiszen a veretősebb muzsikák stage-ét a fesztivál közepétől mintegy 1,5 kilométerre állították fel a szervezők, hogy az se a jógázni, se a pihenni, se a “nagyszínpad” zenéjét hallgatni kívánók békéjét ne zavarja. “Nagyszínpad” alatt itt persze az ún. chill stage-et kell értenünk, ahol szintúgy a pszichedelikus zene művelői képviseltették magukat, de a psytrance-en belül itt már a psychedelic ambient alműfajról beszélünk, amit szakmai berkekben is gyógyíthatatlanul “le-csill-zenéz” minden rasztahajú, pödört bajszú betyár.

DSC_1729 (2)

“Nagyszínpad” nappal

Hippi-terápia

Sajnos mindezt azért fontos ilyen unalmasba hajló részletességgel tárgyalni, mert tudjuk, amit tudunk a 2012-es ozorai eseményekről (meg az utánalévőkről, ugye), és ismerve a szervezők eredendő szándékát, céljuk volt mindenféle egybemosást elkerülniük. Nem tisztem e helyütt sem Ozorát, sem a psytrance minimum 135 bpm számnál kezdődő alműfajait a sajtó túlkapásaitól és a magyar elme bántóan sztereotíp gondolkodásától, mérlegelés nélkül guillotine-ért kiáltó mechanizmusától megvédeni, bármennyire is szeretném. Annyit azonban fontosnak tartok megjegyezni, hogy egy-egy Ozora, hovatovább Samsara fesztivál, kézben a majd’ hétszáz forintos, immár csupán 4 deciliteres dobozos fesztiválsopronival, a fej fölött a fényszennyezettségtől tökéletesen mentes csillagszemcsés égbolttal, többnapos mezítláb járkálással a hömpölygő chill-áradatban, miközben esténként neonizzásban különféle, már megjelenésükben is elháríthatatlanul pszichedelikus hatást kiváltó fröccsöntött őzek, rókák, gombák, rókagombák, kőből faragott Buddha-fejek ólálkodnak a közeli erdőség bokrai mögül, na, az igazán terápiás hatással bír. Éppen ezért antidepresszánsok helyett naponta 2 x 1,5 órás hatha jógaórát tartanék a nemzet e vonalon érdekelt tagjainak, reggeli és esti meditációra (kivált szatipatthánára) kötelezném őket, a köztes időkben pedig feszt Aes Danát és Koant, Solar Fieldset és  Carbon Based Lifeformst, hallgattatnék velük, bár igaz, utóbbiból főként csak a a Hydroponic Gardent és az Interloopert. Tudom, hogy a World Of Sleepers is féktelen pogó (pont amennyire a neve jelzi) – nem beszélve a legújabb korongról (értsd: adathordozó…), de azt gondolom, ha mindez tényleg rajtam múlna, ennyi önkényességet lelkiismeret-furdalás nélkül megszavaznék magamnak.

DSC_1741 (2)

Jóga – Hallhatatlanság és szabadság

A jóga szó eredetileg és alapjában “az elme és a test tökéletes leigázását jelenti, olyan állapot elérését, amely kikapcsolja az egyént a földi világból, még gondolatait és beszédkészségét is megszünteti” – értelmezi számunkra a fogalmat Téchy Olivér a Sákjamúni életrajzát feltárni igyekvő könyvében. Leigázás, vagyis igába hajtás, vagyis uralom; kontroll minden tevékenységünk fölött, legyen az cselekedet, beszéd, gondolat vagy érzés. A Jóga, habár a Szánkhja darsana ismeretelmétetét, fenomenológiáját, kozmológiáját alapul veszi, attól – legalábbis látszatra – különbözően nem ateista szemléletű.

Mindaz egyébként, ami a Szánkhjában a Múlá-prakriti (ősanyag) és a purusa (szellem/egyéni lélek), a Vedantában is elfogadtatik, de míg előbbi pusztán az anyagvilággal és annak szerkezetével foglalkozik, addig utóbbi kozmogóniát (is) művel, és a kezdet kezdetéhez fordul; az ősokot, az első indítékot kutatja. Azt, amit sokkalta később az európai gondolkozás számára Arisztotelész Metaphüszika c. művének Epszilon könyvében, mint az első filozófiáról, voltaképpeni teológiáról szóló értekezésében Mozdulatlan Mozgatóként értelmez; amely alatt az ind hagyomány, s így az imént említett Vedánta Ishvarát, Isten első személyét, magát a Teremtő-elvet érti. A Jóga darsana gyakorlati célja, hogy megvalósítsa mindazt az Upanisadokban fellelhető ekvivalenciát, amely az átman (lélek/önvaló) és a Brahman (minden létező alapja, melynek Ishvara az univerzum keletkezésekor kibocsájtott, személytelen tudati modalitása) között tesz egyenlőségjelet. Míg a Szánkhja úgy véli, több egyéni lélekről (purusa) beszélhetünk, addig a Vedantában – legalábbis bizonyos irányzatok részéről – az a felfogás vált uralkodóvá, hogy egyéni lelkek nincsenek. Egyéni lélekről (purusa) annyiban beszélhetünk, amennyiben az az anyagbazárt élet fátylán keresztül előttünk megmutatkozik. Ezzel szemben: “Aham Brahmászmi”, én vagyok a Brahman! – szól a nagy felismerésre jutott bölcs. De a Jóga mint praxis, a purusából indul ki, s mint ilyen, elfogadja a léleknek azt a megnyilvánuló formáját, amelyet a gyakorló az útja elején nem is ismerhet másként, csak: egyéniként – emlékeztet bennünket Dr. Baktay Ervin A diadalmas rádzsa jóga c. értekezésében.

DSC_1677 (2)

Medvegy Gergő és Vértessy Flóra a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola képviseletében

A szamszára (létforgatag, újjászületés/kvázi metempszükhószisz, gör./, létkerék) szenvedéssel teli, s ezt az elgondolást az ind hagyományból a buddhizmus nemhogy továbbörökítette, de központi magjává tette. A szenvedés (dukkha) – mely tehát a szamszárát áthatja – , ezen aspektusokkal rendelkezik: születés, vénség, betegség, halál, vágy. “Kelj át a folyón, bráhmin, kelj át teljes lelkeddel. Hagyd hátra a vágyakat. Ha átkeltél a szamszára folyóján, eléred a Nirvána földjét” – így a Dhammapada.

“Megszabadulni a szenvedéstől – ez minden ind filozófia és misztika célja. E megszabadulás elérhető akár a >>tudás<< révén közvetlenül – például a Vedánta vagy a Szánkhja tanításai szerint –, akár különböző technikák segítségével – amint azt a Jógával együtt a buddhista iskolák többsége véli –, a lényeg az, hogy minden tudomány értéktelen, ha nem az ember üdvét követi” – szól Mircea Eliade A jóga – Halhatatlanság és szabadság c. munkájában.

Csitta-vritti-nirodha

Mint alapvetésre, a fenti kitérőre is szükség volt, akkor is, ha csak felületesen és meglehetősen általánosan lehet e keretek között a jóga mibenlétéről szót ejteni. Szükség volt, mert a Samsara fesztiválon egy-egy jógagyakorlásként meghirdetett, de valójában mantrázásról szóló sessiont illetően nemegyszer hallottam elhangozni a fesztiválozók részéről: ez nem is jóga, hol vannak az ászanák?

DSC_1708 (2)

Govinda Kai előadása

Mély csalódás él bennem annak kapcsán, hogy a különböző jógastúdiókban, ahol egyébként kiváló hatha jóga gyakorlatokkal edzhetjük a testünket, tehetjük stabilabbá idegrendszerünket, egy percre sem esik szó a Jóga darsana legfőbb céljáról, ti. az elme lecsöndesítéséről (csitta-vritti-nirodha). Nem esik szó Patanjali astangájáról, amely az ászanán és a pránajámán túl még hat – kvázi mentális – megvalósítandót tart számon, nevezetesen: jáma, nijáma, pratjahára, dharána, djána, szamádhi. És mivel nem esik szó, a Jóga mint darsana egy sajnálatos degradáción esik át Nyugaton, amely degradált modalitással szemben irreális elvárásokat támasztanak a felületes gyakorlók. Mint azt Szvámi Prabhupada is kifejti A tökéletesség útja c. művében: “Ne azért járjon valaki jógatanfolyamra, hogy lefogyjon, vagy hogy megőrizze testi képességeit az érzékkielégítéshez. A jógának nem ez a célja (…) Bármilyen testedzéssel megőrizhetjük erőnlétünket. A testgyakorlásnak számtalan formája van (…) A jóga gyakorlásának valódi célja az, hogy megvalósítsuk: nem ez a test vagyunk. Örök boldogságot, teljes tudást és örök életet akarunk – ez az igazi Jóga darsana végső célja.”

DSC_1739 (2)

Diószegi Ádám lepaparazzizva

Ez persze – elismerem , így túl ködösnek és megfoghatatlannak tűnhet elsőre. És az is igaz, hogy az értelmet valahol (a fizikai szinten) el kell kezdeni nyitogatni. És Isten ments’, hogy afféle tudás birtokosának láttassam magam, aki a fizikai (részleges) megvalósításokon túl bármiféle, az átlagosnál jelentékenyebb, annál magasabbnak számító realizációkat hordana farzsebében. Ó, dehogy! Óvóm én, szeretem én a lényeket (ahimszá), és cserkészbecsszó, egyre haloványabb indíttatásom van arra, hogy a húsukból egyek (részleges ahimszá); jógázom én naponta, legyen szó hatháról, tehát ászanázásról; pránajámáról, tehát ún. légzőgyakorlatokról; szatipatthánáról, tehát (buddhista) éberséggyakorlatról – de sajnos simán vagyok még annyira gyarló (tamasztikus és radzsasztikus lenyűgözöttségű), hogy esténként, mikor a H.U.V.A. Network tekeri szét a szamszárában bolyongó, Májá csábképétől lenyűgözött elméket a “nagyszínpad” előtt, beálljak közéjük – hasonló diszpozícióval – bólogatni egy doboz sörrel a kezemben…

Két neves hazai jógaoktatóval, Diószegi Ádámmal és Medvegy Gergővel is készítettem interjút, ezeket hamarosan olvashatjátok.