Sokan nem tudják, hogy az Európai Unóban, így Magyarországon is a mezőgazdasági termékeken és a belőlük készült élelmiszereken, csak akkor használható az öko/bio/organikus kifejezés, ha azokat az ellenőrzött ökológiai gazdálkodásban termesztették, állították elő.

De mit tud nyújtani az ökológiai gazdálkodás?

Világszerte vitatott kérdés, hogy a „hagyományos” termelési módszerek milyen hatással vannak a talaj termelékenységére. Egyre többen veszik komolyan a különböző tanulmányokban megjelenő figyelmeztetéseket, hogy a talaj termelékenységének fenntartása kardinális kérdés egészségünk és az élelmiszerellátás biztosítása szempontjából. A „hagyományos” és ökológiai gazdálkodás között a legfontosabb különbség a szemlélet. Az a személet, ahogyan a talajra, a növényekre, azok hasznosítására gondolnak. A kizsákmányoló gazdálkodás a talajra, mint eszközre tekint, amely anyagi javakat termel. Csakhogy vetésforgó használata nélkül a talajban az ásványianyag tartalom jelentősen lecsökken, így a gazdálkodó kénytelen rendszeresen műtrágyával pótolni a hiányt. Ezeket a műtrágyákat azonban elsősorban 3 anyag – a nitrogén, a foszfor és a kálium (N, P, K) – alkotják, kérdés tehát, hogy hol marad ezekből az a további 52 ásványi anyag, amely egyébként egy egészséges talajban megtalálható. A gyenge talajminőség rossz növényi tápanyag ellátottsághoz vezet, amelyek így nem tudnak ellenállni a kórokozóknak és kártevőknek. Jöhet tehát rájuk is egy kis permet.

Ezzel szemben az ökológiai gazdálkodás a talajra, mint a körforgás egyik fontos elemére tekint, amelyet védeni és óvni kell annak érdekében, hogy meg tudjon újulni, regenerálódni tudjon – például vetésforgóval és a műtrágyák elkerülésével. Az ökológiai gazdaságban a körforgás minden egyes elemére így tekintenek, a kizsákmányolás helyett, tiszteletben tartják a természeti határokat és korlátokat.

Tényleg lehet olyan önzetlen egy ember, egy csoport, egy közösség, egy szervezet, hogy nem csakis és kizárólag a saját önös érdekeiket tartja szem előtt? Nagy bajban lennénk, ha a válasz a ‘nem’ lenne. Egyre többen kezdenek tovább látni az orruk hegyénél és megérteni azt, hogy kizsákmányolással és szennyezéssel rengeteg ártunk. Ezek az emberek először csak a saját kis kertjeiket kezdik el vegyszermentesen gondozni, gyermekeikre gondolva, majd egyesek tovább lépnek. Nagyobb gazdaságokat hoznak létre és működtetnek sikeresen. Persze sokan vannak olyanok is, akik meglovagolják az egyre népszerűbb zöldhullámot, és kihasználva az emberek tájékozatlanságát, információhiányát, hiszékenységét, kijátszva a rendszert, bio-, öko-, natúrnak nevezett termékeket árulnak természetesen jogtalanul.

És itt jön a mi felelősségünk.

Lehetőségeinkhez mérten próbáljuk meg megtalálni azokat a helyeket vagy termelőket, akik helyben, kicsiben és vegyszermentesen gazdálkodnak. Akikkel alkalomadtán még akár beszélgetni is tudunk arról, hogy hogyan gondolkoznak, mi motiválja őket, mit és kit ajánlanak, milyen módszereket alkalmaznak, vagy mitől drágább a bio/öko/natúr áru, mint a hagyományos párja. Ha pedig ennél is elszántabbak vagyunk, akkor hozzuk létre saját kis bio kertünket. A gazdaságok 2 ökológiai gazdálkodásban töltött év után kapják meg a hivatalos minősítést szigorú követelményeknek eleget téve, de egy házi bio kert esetében is érdemes elszántnak és kitartónak lennünk.

„A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, és nem alul, hanem felül, és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban.” (Hamvas Béla)

 ***

Források: