A hindu vaisnava filozófia hazai oktatási intézménye, a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola vezető jógaoktatójával, Medvegy Gergellyel beszélgettünk a Samsara Festival Europe-on a jóga terjedéséről, a Bhakti-jóga mibenlétéről és magáról a főiskoláról.

Gergely arca talán egyre többeknek lehet ismerős, hiszen amellett, hogy a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola (BHF) afféle utazó nagyköveteként az ország számos pontján tart előadást a jógáról és vezet hatha-gyakorlásokat, az egyik kereskedelmi csatornán is rendre feltűnik. A Fem3 Café című reggeli műsorában BHF-es oktatótársával, Képes Andreával közösen szokott rövid ismeretterjesztő blokkokban ászanákat bemutatni, és azok hatásait elemezni. A Samsara Festiválon Gergely a szintén BHF-es Vértessy Flórával és Mogyorósy Krisztivel tartott minden nap kétnyelvű gyakorlásokat és előadásokat, mi pedig egy ilyen alkalom után kérdeztük őt a jógával kapcsolatos nézeteiről.

 

Minden Nap Számít: Hogy érzed magad a fesztiválon?

 

Medvegy Gergely: Remekül, bár engem főként a jógás szakmai programok érdekelnek, azokat látogatom a köztes időkben.

 

MNSZ: Mit gondolsz a jóga és a pszichedelikus zene összekapcsolásáról?

 

G.: Ha zenéről van szó, olyanról, ami a jógagyakorlást, a jógikus életmódot segíti, akkor elsősorban a rágákat részesítem előnyben. Ezekből találni reggelihez, ebédhez, munkához, lefekvéshez, szóval minden napszakhoz és tevékenységhez passzolót. Az ájurvéda szerint a napszaktól függően az emberben más és más dósák – nevezzük őket irányító erőknek – aktívak. Az indiai kultúra azért nagyszerű, mert még a zenében is figyelembe veszi ezeket az aktivitásokat, és igyekszik hozzájuk oly módon igazodni, hogy azzal elősegítse az elme lecsendesítését.

Jelen esetben azt látom, egy ilyen rendezvényre azok az emberek – többségében fiatalok – jönnek el, akik keresők. Érzik és értik, hogy a világgal valami nincs rendben, és természetesen találni szeretnének valamilyen alternatívát arra, hogy kiteljesedhessenek. Egészen biztos van olyan személy, aki eljön egy ilyen fesztiválra, és egy előadást meghallgatva megfogan benne valami, ami esetleg évek múltán majd átalakítja az életét. A pszichedelikus zene is lehet egyfajta szikra, de az igazi belső fejlődéshez kevés. Persze, ha megnézzük az USA-ból a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején az akkori pszichedelikus kultúrából az indiai Goa-félszigetre elzarándokoltakat, akkor azt látjuk, tömegesen ők voltak az első olyan nyugatiak, akik először fordultak a jóga felé, és váltak nagy számban például Krisna-tudatú hívőkké.

 

MNSZ: Az a hagyományvonal, amit te képviselsz a jógában, a hinduizmus vaisnava ága, és ebből adódik, hogy magad is Krisna-tudatú hívő vagy. Kívülről ez egy elég zárt rendszernek tűnik. Amikor részt veszel más oktatók óráin, abból egyáltalán integrálsz valamit az általad követettekbe?

 

G.: Egy tanítványi láncolaton belül nagyon fontos a tanítvány hűsége a gurujához és a tradíció követéséhez. A jógahagyományok, amelyek több ezer évre nyúlnak vissza, ma is teljesnek, működőképesnek bizonyulnak. Ugyanakkor valamennyire szükség van a naprakész igazításra, mert azok a módszerek, amelyek e hagyomány részét képezik, több mint ötezer évvel ezelőtt születtek. Annak okán viszont, hogy az adott kor embere minél könnyebben azonosulhasson velük, megtalálhassa bennük magát, egy-egy nagy guru mindig is élt a finomhangolás lehetőségével, de ez pusztán csak a külsőségekre vonatkozik. A tanítások és a gyakorlások lényege, tisztasága érintetlenül maradt fenn a vaisnavizmuson belül.

Amikor részt veszek más oktatók hatha jóga óráin, akkor természetesen engem is érdekelnek az apró trükkök, fortélyok, melyekkel más hagyományok élnek, és igen, van, hogy ezeket magam is alkalmazom, de ezek nem befolyásolják az általam képviseltek lényegét, vagy eleve nincsenek azzal összeütközésben. Mindez gazdagítja a meglévő tudásomat.

 

MNSZ: Az ájurvédára ti is nagy hangsúlyt fektettek. Sokszor hallani viszont, hogy ez a fajta gyógyítási rendszer – amit India több ezer éve alkalmaz –, itt, Nyugaton, 2015-ben, ezen az éghajlaton, ebben a kultúrában nem működőképes.

 

G.: Valóban léteznek ilyen hangok, de mi ezt egyáltalán nem így gondoljuk. Itt is ugyanaz a szél fúj, mint ott, ugyanazt a földet tapossuk, mint amit ott taposnak, fiziológiai értelemben itt is ugyanúgy vízre és ételre van szükség a létben maradáshoz, mint Indiában. E tekintetben Nyugat és Kelet, a mai kor és a régi között semmi különbség nincs. Más bélbaktériumok működnek bennünk, mint bennük? Bizonyos enzimek nálunk alulműködnek, náluk pedig jobban – és fordítva? Ez persze igaz. De az ájurvéda ennél sokkal mélyebbre megy, és az embert nem csak bélbaktériumainak és enzimjeinek, hormonjainak és egyéb fizikai organizmusainak ilyen vagy olyan működése szempontjából gyógyítja. Az ájurvéda a durva fizikai tesnél szubtilisebbnek mondható test, az energetikai test felől közelít, és az a három energia (tridósha) érdekli, melyek mintázata együttesen (váta, pitta, kapha) alkotja az embert – ezen a szinten. E tekintetben a világon mindenki ugyanúgy épül fel; ugyanazokból az energiákból állsz össze te is, én is – és csak az arányokban létezik eltérés. Ezek az eltérések a durva szinten, a formák terén már jelentősnek tűnnek, hiszen máshogy néz ki az arcunk, a testalkatunk, különbözik a habitusunk, és így tovább. De a mélyben ugyanazok az alkotók, ugyanazok az energiák találhatóak meg benned, vagy bennem. Az ájurvéda pedig azt vizsgálja egy betegség kapcsán, hogy milyen mérvű ezeknek az energiáknak a kibillentsége, egyensúlyzavara, és azt kívánja helyreállítani.

 

MNSZ: Mit gondolsz a jóga nyugati térhódításáról?

 

G.: Örülök neki, és mindegy, hogy a világ mely pontjáról beszélünk, a jóga lényege mindig ugyanaz; az elme és a test szabályzásával összekapcsoljuk a lelkünket a Legfelsőbb Lélekkel, azaz Istennel. Ezt tekintem jógának. Ezt, amiben a lélekről is, Istenről is szó esik, és ahol a gyakorló szemlélete, életmódja követi a jógikus elveket. Követi a táplálkozásban, a meditációban, a lelkigyakorlatban, az odaadó szolgálatban. A jóga a test, a szellem és a lélek megnemesítésének eszköze.

Amikor ebből egy szeletet kiragadunk, mondjuk a testet, és annak a megnemesítésével foglalkozunk, akkor a leghelyesebb az lenne, ha azt nem jógának, hanem ászanaórának, vagy még egyszerűbben tornaórának hívnánk. Ilyen értelemben ha valaki oktatóként csak a testre koncentrál – úgy a tanítványai, mint a saját gyakorlása terén –, akkor korrektebb lenne, ha őt ászana-oktatónak, mintsem jógaoktatónak neveznénk.

Sokan vannak, akik nem szeretnének Istennel foglalkozni, és csak egészségesek szeretnének lenni – ezért tornáznak. Ez teljesen rendben van, hisz fontos az egészségmegőrzés. Istent senkire sem szabad ráerőltetni. Éppen ezért, ha e téren precízebb lenne a különböző stúdiók, iskolák kommunikációja, akkor sok félreértéstől kímélhetnék meg az embereket. Az a jógaoktatóképzés, amit például mi kínálunk a BHF-en, komplex, nem ragad ki szeleteket.

 

MNSZ: Ezek fényében mire számítson, aki nálatok, a BHF-en szeretne jógát tanulni?

 

G.: A vasinavizmuson belül igazából kétféle vonalat követünk. A teológiai képzésünk a Gaudíja-vaisnava filozófiára koncentrál, melyet Prabhupada adott nekünk. A jógaoktató-képzésünkben pedig a Gaudíja mellett a Srí-vasinava hagyomány is megjelenik; ez az, amire nálunk az ászana- és a pránajáma-gyakorlások épülnek. Ezt hívjuk Vrindávana-Gangótri Jógarendszernek. Aki hozzánk jön a főiskolára, felvételire és vizsgákra számíthat – éppen úgy, mint bármelyik másik felsőoktatási intézményben. A BHF-en mind az anyagi, mind a lelki tudományok teret kapnak, de nem csak a felsőfokú, diplomát adó képzés keretében, hiszen rengeteg életmódtanfolyamot indítunk az év során, legyen szó hatha jógáról, ájurvédikus alapelvekről, indiai főzőiskoláról, meditációs tanfolyamról, önismereti képzésről.

 

MNSZ: A főiskolátok már a nevében is utal az ún. Bhakti-jógára. A jógának ezt az ágát hogyan ültetitek a gyakorlatba?

 

G.: A klasszikus jógának alapvetően négy fő ösvénye van. Ezek: a Rádzsa-jóga (vagy Astánga-jóga), ami az elme és a test feletti uralomról szól; a Dnyána-jóga, mely a bölcseleti tudás megszerzésére fókuszál; a Karma-jóga, ez az önzetlen szolgálat gyakorlása, végül pedig a Bhakti-jóga, ahol a teljes odaadást munkálja ki magában a gyakorló. Egy Krisna-hívő a jógának leginkább ezen utóbbi ösvényét követi. Egy vaisnava jógamester, aki a Vrindávana-Gangótri rendszerben képezte magát, mindegyiket követi. Bármelyik irányzatról is legyen szó, a Bhakti-jóga szabja meg az összes többi ösvény célját. Ez ugyanis a szeretetről szól. A magam, a társaim és Isten felé irányuló, odaadó szeretetről. Mi azt mondjuk, hogy a kapcsolat, a kapcsolódás az elsődleges.

Lehetsz te a legnagyobb jógi, de ha egy lakatlan szigeten vagy, mihez kezdesz a tudásoddal? Még a jógának is akkor van értelme, ha megoszthatod másokkal, ha a szeretet által kapcsolódsz a másik emberhez, a másik lélekhez. Ha ezt gyakorlod, az segít abban, hogy Istennel is kapcsolatba kerülj, mert az egyéni lélek és a Legfelsőbb Lélek (Isten) is a szeretet által kapcsolódik.

 

MNSZ: Te hogy látod, milyen a krisnások megítélése ma Magyarországon? Mert amennyire én érzékelem, sokak még mindig egy olyan szektaként tekintenek rájuk, rátok, akik valamikor ingyen ételt osztogattak a Szigeten, aztán meg egy óvatlan pillanatban leszólították az embereket a körúton az adományért megvásárolható könyveikkel.

 

G.: A kezdetekben, mikor a Krisna-tudat elkezdett terjedni itthon, nagyon nagy népszerűségnek örvendett. Aztán jött egy visszaeső hullám, de mi ezzel nem foglalkoztunk, csináltuk tovább a dolgunkat. Ételt osztottunk, mentálhigiénés programokat szerveztünk, rászorulókat segítettünk a társadalomba való visszailleszkedésben, életmód tanfolyamokat szerveztünk, vegetáriánus éttermeket nyitottunk, könyveket írtunk és adtunk ki – és mindezeket jelenleg is űzzük.

Szerintem remek volt például, hogy létrejött Kirsna-völgy, ahová most is eljöhetnek a nem Krisna-tudatú hívők és megnézhetik hogyan élünk, miket csinálunk nap mint nap. Egyébként meg is teszik: évente mintegy 30 ezren ellátogatnak a völgybe. Tehát a tevékenységeinken keresztül jobban megismertek és megszerettek minket az emberek.

Fontos lépés volt az is, hogy a BHF – ahol nem kizárólag Krisna-tudatú híveket képezünk, hanem laikusokat is – megnyitotta kapuit, és képzéseit a magyar állam akkreditálta.

 

MNSZ: Aki tehát nálatok akar tanulni, jól értem, nem kell, hogy Krisna-hívővé váljon?

 

G.: Pontosan! Kortól, nemtől, vallási hovatartozástól függetlenül bárki jöhet hozzánk tanulni. Elárulom neked, a jógaoktató-képzésünkre jelentkező diákok alig 2-3%-a Krisna-hívő. Nekünk nem célunk őket krisnásokká tenni, hiszen ez egy szakemberképzés. Természetesen van, akit megérint a mi hitünk és követővé válik. Nagyon örülünk neki, ha a teista szemléletű oktatásunkkal esetleg elérjük, hogy egy zsidó még inkább zsidó legyen, egy keresztény még inkább keresztény, egy muszlim még inkább muszlim, vagy egy materialista nyitottabb legyen. Hiszen a Bhakti-jóga erről is szól.

 

MNSZ: Vannak zsidó vagy muszlim hitelveket követő diákjaitok?

 

G.: Igen. Aki a BHF-re jön, nem kell, hogy feladja az identitását. Itt több mint 2000 órás oktatóképzésen vehet részt, megismerkedhet a lelki- és a jógatudományokkal. A főiskola elvégzésével a hallgató jógaoktatóvá (vagy a másik szakon teológussá) válhat, és a végzettségének megfelelőn dolgozhat.

 

MNSZ: Milyen jövőt jósolsz a jógának Nyugaton?

 

G.: Jót. 🙂 Szerintem egyre több emberhez eljut és egyre több embert megérint. A személyes álmom pedig az, hogy minél többen el is kezdjék gyakorolni. Ez egy empirikus folyamat; ha elkezdi valaki végezni, akkor rögtön tapasztalja annak kedvező hatásait a testre és az elmére vonatkozóan. Nekem sokat segített a jóga, remélem másoknak is segíteni fog.

 

MNSZ: A ti tanításotok szerint, azaz a Vedanta szerint most épp egy olyan korban élünk, amelyre a regresszió jellemző.

 

G.: Igen, ez igaz. Arról, hogy egyre nehezebb körülmények között élünk, nyilván nem kell nagy ívű értekezéseket folytatnunk, elég, ha megnézzük, mi zajlik körülöttünk a világban. A Föld egy részén az emberek ma is háborúznak, ahol meg nem, ott a társadalmi és gazdasági helyzetek okoznak problémát. Ugyanakkor a mi vallásunkban is léteznek jóslatok, és az egyik ilyen éppen arról szól, hogy egy kisebb felívelés van most készülőben.

 

MNSZ: Ironikusan fog hangozni: egy nano-aranykor?

 

G.: Valami olyasmi. 🙂 A lényeg, hogy most mindenkinek meg van a lehetősége arra, hogy elkezdje a jógát.