Ha szomjoltásról van szó, természetesen a friss forrásvíznél aligha akad megfelelőbb, ám ha szeretnénk kicsit elmerülni az ízek világában, szerezzünk be néhány egyszerű alapanyagot, mint a málna, a csipkebogyó vagy az uborka, és két perc alatt fantasztikus természetes szomjoltókat készíthetünk magunknak.

A nyári szomjoltók, limonádék készítésének csak a képzeletünk szabhat határt

Nyáron ugyanis rendkívül sokféle gyümölcshöz és zöldséghez juthatunk hozzá, amelyeket nyilván a legjobb nyersen fogyasztani, ám ha szomjoltókat szeretnénk belőlük készíteni, néhány dolgot érdemes megfontolnunk. Az első, hogy a levek hígítása során, amennyiben lehetséges, használjunk természetes forrásvizet, méghozzá szobahőmérsékletűt.

Ha limonádét készítünk, ízesítéskor ne csak a citromban gondolkozzunk, bátran próbálgassuk a lime, a narancs, a grépfrút, a klementin, a mandarin vagy – ha hozzájutunk – a kumkvát facsart levét is. Továbbá használjunk hozzá friss bogyós gyümölcsöket, mint amilyen a málna, a szeder, az áfonya, a szamóca, esetleg a cseresznye vagy a meggy. Ezeket finoman passzírozzuk készítéskor, hogy minél több ízanyagot kinyerhessünk belőlük, és ha a folyadékot leittuk róluk, a visszamaradt gyümölcsöt nyugodtan kanalazzuk ki a pohár aljáról, ne vesszen kárba semmi.

Tartsunk otthon olyan gyógy- és fűszernövényeket, mint a fodormenta, a bazsalikom, az oregánó, a kapor, a citromfű, már csak azért is, mert ezek levele remekül fel tudja dobni nyári italunk ízét, s nem utolsó sorban számos pozitív hatással rendelkeznek. De ha az előbb felsoroltak szárított változatával rendelkezünk csak, no problem. Tárazzunk be otthonra szárított levendulavirágot is, bodzavirágot is, hibiszkuszvirágot is, és fűszerezzük ezzel limonádéinkat. Kísérletezzünk az arányokkal és az alapanyagokkal bátran, mi csak egy dologra intenénk: az édesítést, ha lehet, kerüljük, de legalábbis bánjunk vele mértékkel.

Málnás, fekete áfonyás, bazsalikomos limonádé

Hozzávalók:

  • 15-20 szem málna
  • 15-20 szem fekete áfonya
  • 2 db bazsalikomlevél
  • 2 db fodormentalevél
  • fél citrom vagy lime leve
  • egy csapott kávékanál szárított levendulavirág
  • fél liter természetes forrásvíz
limonade-malnas

fotó: innen

Egy nagyobb pohárban az alaposan megmosott málnát és áfonyát kissé passzírozzuk szét, és adjuk hozzá a fél citrom vagy lime levét. Egy vágódeszkán egy szélesebb pengéjű késsel (a penge lapjával) egyszer-egyszer finoman üssünk rá a bazsalikom- és a fodormentalevelek erezetére, “megnyitva” így azokat, hogy minél több aromaanyagot kinyerhessünk belőlük. A leveleket a szárított levendulavirággal együtt szórjuk a pohárba, és az egészet öntsük fel 14-15 °C-os forrás- vagy szénsavmentes ásványvízzel. 7-8 percig hagyjuk pihenni, hogy az ízek kellően “összeálljanak”, majd fogyaszthatjuk.

Mézet, természetes édesítőszert használhatunk, de érdemes először anélkül megkóstolni: kellemesen fanyarkásnak fog hatni. Az ital hatásait a végtelenségig lehetne sorolni, így ezzel meg sem próbálkozunk, dióhéjban annyit mégis fontos megjegyezni, hogy az áfonyában található antioxidánsok olyan betegségekkel szemben óvnak bennünket, mint a rák, valamint a szív-és érrendszeri problémák. Az áfonyának kiemelkedően magas a kálium tartalma, van benne továbbá kalcium, vas, magnézium, mangán, cink, kén és foszfor is. A rózsafélék családjába tartozó málna szintén rengeteg antioxidánst és C-vitamint tartalmaz. Kitűnő vértisztító, A-vitamin tartalma révén pedig segít a látásjavításban. Különböző vérzések csillapítására is alkalmazható, ezeken kívül jelentős mennyiségű B1, -és B2-vitamint is tartalmaz. Rendkívül gazdag színanyagokban, flavonoidokban, gyümölcssavakban, cserzőanyagokban és növényi rostokban. Pektin is található benne, amely anyag emésztésjavító hatásáról ismert.  Az ásványi anyagok közül a kalcium-, kálium-, magnézium- és vastartalma kiemelkedő.

Frissen centrifugált uborkalé kaporral és borsikafűvel

Hozzávalók:

  • egy fél kígyóuborka
  • két darab kovászolni való uborka
  • fél csokor kapor

    limonade-uborkas

    fotó: innen

  • 4-5 szál borsikafű hajtás
  • fél teáskanál Himalája-kristálysó
  • fél lime leve
  • fél liter forrás- vagy ásványvíz

Ha nem hígítjuk, elég egy háromdecis pohár. Ha vízzel “húznánk fel”, egy literes kancsóra lesz szükségünk (és esetleg az egész lime levére, de ez ízlés dolga). Centrifugáljuk le az uborkákat, szórjuk a lébe az egészen apróra vágott nyers zöldfűszereket, csavarjuk bele a lime-unkat, majd enyhén sózzuk. Persze ezen utóbbi mozzanat akár el is hagyható, de nem árt ha tudjuk, hogy a finomítatlan Himalája-kristálysó a világ legtisztább, legjobb minőségű sója (itt írtunk róla), 84 ásványi anyagot és nyomelemet tartalmaz, ráadásul kevésbé intenzív a a radikális finomításokon átesett, közönséges asztali sónál. Mértékkel fogyasztva remekül pótolhatók általa mindazon hasznos anyagok, melyeket a nyári hőségben kiizzadunk magunkból.

Meglehet, az uborkalé vagy uborkás limonádé már a haladóbb szellemiségűek nyári itala, de egy próbát talán megér mindenki részéről. Egyrészt ugyanis kiváló szomjoltó, pláne, ha limonádé-szerűen, forrás- vagy ásványvízzel “lazítva” fogyasztjuk, másrészt lúgosító, gyulladáscsökkentő hatású. Alacsony a cukortartalma, ugyanakkor kifejezetten gazdag K-, és C-vitaminban, valamint káliumban. Vasból, magnéziumból, foszforból és B-6-vitaminból is nagyobb mennyiséget vihetünk be a szervezetünkbe, ha rendszeresen fogyasztunk uborkát, történjék az centizett lé, limonádé vagy “mezei módon”, nyers formában. Előbbi kettő esetében esetleg kanalazzunk vissza a gyümölcscentrifugából valamennyi uborkapürét az italunkba, vagy ellenkező esetben csináljunk belőle tzatzikit. A lényeg, hogy semmi esetre se dobjuk ki azt, ami visszamarad!

Hidegáztatással készült csipkebogyólé (ha úgy tetszik, -tea)

Hozzávalók:

  • 40 g szárított csipkebogyó
  • 20 g szárított hibiszkuszvirág
  • 6-7 db citromfűlevél
  • fél narancs leve

    csipke

    fotó: innen

  • 1 liter forrás- vagy ásványvíz

A vadrózsa és a japán rózsa áltermésének nevezett csipkebogyót általában szeptemberben gyűjtjük, nyáron pedig C-vitaminban gazdag természetes szomjoltót készíthetünk a szárítmányából hidegáztatással. Ami annyit tesz, hogy a csipkebogyót literes kancsóba tesszük, és felöntjük szobahőmérsékletű vízzel, majd nyolc órán át hagyjuk ázni. Ha tehetjük, óránként-kétóránként kevergessük 1-2 percig. Ha valaki a borkészítésben járatos, tudhatja, a vörösbornak való szőlőalapanyagot is héjon áztatják (maceráció), és egy arra alkalmas, gereblyeszerű szerszámmal azért kevergetik (csömöszölik) a borászok az erjedő cefre ún. törkölykalapját, hogy így kellő mennyiségű színanyagot nyerjenek ki belőle. Valami hasonló a cél a csipkebogyó esetében is, csak itt a nyolc órás színagyag-/flavonoid-kinyeréssel egy kiemelt gyógyhatású italt kapunk végeredményül. Facsarjunk a csipkebogyólébe egy fél narancsot, és az áztatás utolsó 2 órájában adjuk hozzá a konyhakés lapjával “megnyitott” citromfűleveleket is. A szárított hibiszkuszvirágból, ha áztatjuk, szintén sok C-vitamint nyerhető ki.

A hibiszkusz jelentősen csökkenti a vérnyomást, hogy számtalan jó tulajdonsága közül most csak egyet emeljünk ki. Íze kellemesen savanykás, így remekül passzol a csipkebogyóhoz.

A csipkebogyóban egyébként A-, B1-, B2-, P- és K-vitamin is  található, de legfontosabb hatóanyaga a fentebb már említett természetes C-vitamin. A C-vitaminról jól tudjuk, részt vesz az oxidációs folyamatok szabályozásában, erősíti a vérerek falát és fokozza a szervezet védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szemben. Megelőzésként segíti a csontok erősödését, szilárdságát és a csontképződést.