Vasárnap reggel van. Az utcán ebben az időpontban mindig kevesebben vannak, persze autó azért akad. Általában ilyenkor az ebédfőzés, a délutáni szieszta, egy jó filmnézés vagy sütizés előkészítésén, tervezgetésén jár az agyunk. Jó lenne egy hosszabbat kirándulni is, de arra nincs idő se, meg… mindig van kifogás, és ezért csak a Margit-szigetig jutunk. Pedig egy egyszerű, mezei vasárnap is okozhat olyan élményt, amely utána az egész hétre feltölti az embert. Vegyük hát a párunkat, családunkat vagy barátainkat és sétáljunk egy óriásit a budai hegyekben, egy kis rétesezéssel, piknikezéssel megspékelve.

Normafát sokan ismerik és szeretik, hiszen a várostól nem messze, már a természetben vagyunk, az Anna-rétről pedig szép kilátás nyílik Budapestre. Legyen ez a kiindulópontunk. Ha kiadós reggelivel indítottuk a napot, akkor sem érdemes kihagyni a meggyes, barackos vagy szilván rétes ízbombáit, amelyet a Normafa Rétesboltban kaphatunk.

MENETREND: Normafa – János-hegyi kilátó – Makkosmária – Szent Mihály szikla – Budaörsi – hegy – Budaörs. TOTAL: 11,1 km

A Normafa kiindulópontjától északi irányba, a hegygerincen haladunk, erre visz az út. A Normafa-lejtőt elhagyva érkezünk az Anna-rétre. A zöld, puha pázsit és a kilátás nagyon csábító, azért itt még nem ér pihenni. Tovább haladva a kék színű turistajelzést követve, a síugrósánc és a Sport szálló mellett elhaladva megérkezünk a Libegő felső végállomásához. Ezen a szakaszon már megfigyelhetjük a kisénekes madarak zenéit és egy-két ritka bogarat vagy rovart. A teljes elmerülés a természetben még várat magára, hiszen lépten-nyomon kirándulókba, túrázókba, gyerekekbe, babakocsikba botlunk.

János-hegy csúcsára (527m) élmény felsétálni, az Erzsébet-kilátótoronyból körpanorámás kilátás nyílik a városra és a Budai-hegyekre.

A Libegő felső végállomásán, amint a kilátóról visszatértünk, keressük meg a Makkosmáriára vezető turistajelzést (Mária út). Szippantsunk egyet a tiszta, friss, illatos erdei levegőből és induljunk el.  A Makkos-rétre vezető úton már jobban elveszhetünk a cseres-tölgyek és gyertyános-tölgyek zöldjében, a budai berkenye vagy a budai hölgymál látványában, de persze nem gond, ha ezeket nem tudjuk pontosan beazonosítani. A lényeg, hogy a természet élénk színei, virágos, bódító illatai és csilingelő zenéi tényleg minden kis részecskénket átjárják.

Makkos-réten egy idilli, piknikezésre tökéletesen alkalmas, pár paddal és sütő hellyel ellátott tisztás fogad minket. Az utunk felénél járunk. Igen, itt már megpihenhetünk.  Elővehetjük a házi májpástétomos szendvicseket, a retket, uborkát és zöldhagymát, vagy akár a szalonnát és a vöröshagymát. Nyársnak való akad elég. Ha megnéztük a tisztás mellett található Makkosmária római katolikus kegytemplomot is, akkor keressük meg a piros sáv turistajelzést (Budaörs táblával szerepel), és induljunk tovább.

A szakasz könnyen járható, kevés emelkedővel, a szintkülönbség csupán 140m. Az erdő csendes és nyugodt, hacsak mi nem csapunk zajt, de hát miért tennénk. Az utunk elején elhaladunk a különleges Szent Mihály szikla mellett, majd átsétálunk a 433 méter magas, dolomitból álló Budaörsi-hegyen. Épp amikor elkezdünk fáradni, akkor fogjuk megpillantani az első kis utcák nem olyan kicsi házait. Lassan meg is érkezünk. Ez itt már tényleg Budaörs.

A templom téri buszmegállóból irány vissza Budapestre!