A Mátra csodás hegyvonulatait, tiszta vizű forrásait és változatos élővilágát soha nem lehet megunni. Parádfürdőn azonban a természet szépsége az ember alkotta látnivalókkal is összhangban van. Az elegáns Erzsébet Park Hotel, és a Parádfürdői kórház mellett érdemes megnézni a Kocsimúzeumot rejtő Cifra Istállót is. Parádfürdő kastélyaitól tágas rétek, sötét rengetegek és az Ilona-patak változatos partvidéke kísér el az utunkon hazánk legmagasabb vízeséséhez.

Ilona-völgyi vízesés

Az Ilona-völgyi zuhatag látványos, tíz méter magasról leömlő vízfüggönyéhez egy vadregényes völgyben vezet az út. A Parádfürdőről induló kirándulóúton érdekes geológiai tanösvényt is kialakítottak. A gyógyvízéről elhíresült településen hatalmas kiépített parkoló vár a kirándulókra, amely autóbusszal is megközelíthető. Közvetlenül innen kezdődik a zuhataghoz vezető, nem olyan hosszú, 6,5 km-es túraútvonal. A település központjából a zöld sávjelzést majd a zöld kört követve érjük el a vízesést. Aki nem szeretné a sétát teljes hosszában bejárni, annak lehetősége van az erdei aszfaltúton egészen a Szent István csevice-kútig továbbmenni. Az itt található parkolóból már csak 2 km-t kell “leküzdeni” az Ilona-völgyi vízesésig. A kirándulóút több kiépített hídon is keresztezi a patakot. A nehéz terep ott kezdődik, ahol az első híd nélküli átkelőt találjuk. Innen már se babakocsival, se kerékpárral nem ajánlott továbbmenni. A gyökerekkel és sziklákkal tarkított ösvény még több alkalommal átvezet a patakon, ahol már csak a csúszós fatörzsek és sziklák segítik az átkelést.

A séta kezdetben nyílt terepen, a víz mellett halad. Jobbra tágas, virágos rét, balra meredek hegyoldal kísér. A zöld mellett a sárga jelzés is feltűnik, amely a Mátrában létrehozott Rákóczi turistautat jelöli. A történelmi útvonalat Gyöngyös és Parádfürdő között alakították ki. A hétvégén még vadgesztenyét is érdemes gyűjtenünk a nagyrészt vadgesztenyékből álló végeláthatatlan ültetvényen. Közben az Ilona-patakon több mesterséges zúgó is feltűnik.

Hamarosan megérkezünk a Szent István csevice-kúthoz. Az aszfaltútról fából készült hidacska vezet át a látványosság körül kialakított, méretes pihenőhöz. A vaskerékkel mozgatható vödör segítségével mi is merhetünk a forrásból. Még az utolsó métereken gyönyörködhetünk a már mindkét oldalon megjelenő, szépséges rétekben, és a továbbra is minket kísérő gesztenyefasorban, majd a bükkerdő átveszi az uralmat. Nemsokára átkelünk az utolsó kiépített hídon, és megérkezünk a patak kövekkel tagolt medréhez. Az, hogy innentől hogyan tudunk átkelni a túlpartra, a hordalék által alkotott időszakos lehetőségektől függ. De ne ijedjünk meg, kisgyerekek és idősebbek is gyakori látogatói az útvonalnak! Az egyre több sziklával tagolt völgyben a kirándulóút elkeskenyedik. A saras, csúszós szakaszon igazi vadonban találjuk magunkat. Óriási fatörzsek nyújtóznak az égbe, mások az egész völgyet átszelve pihennek a mélyben. Innen már csak néhány lépés az Ilona-völgyi vízesés mesés látványa. Már hallatszik a víz erőteljes zúgása, és a vízmeder is egyre jobban kiszélesedik. Pár pillanat, és elénk tárul a sziklákról alázúduló erőteljes vízoszlop festői látványa. Közelebb merészkedve már érezhető a szerteszét szóródó vízpára is. A sziklákat megkerülve felmászhatunk a vízesés tetejére, ahonnan belátható a szinte tóvá szélesedő patakvölgy. A régió gazdag túraútvonalaiból csemegézve mindenki eldöntheti, hogy merre szeretné folytatni a kirándulást. Tovább mászva felfelé akár a Kékestetőt is meghódíthatjuk, vagy egy kényelmesebb séta keretében átugorhatunk a Klarissza-csevicét rejtő Parádóhutára.

Fotó: Minden nap számít